Édes kibékülés

Tommy szemszöge

Nem hagyhatom egy félre értés miatt rúgjon ki. Nem tudom, meddig ülhetem az ágyon ezt hajtogatva, de már sötétedet mikor magamhoz tértem. Visszapakoltam mindent a bőröndömbe, ha még mindig úgy gondolja, hogy menjek el, miután mindent elmondok neki, akkor elmegyek, legalább azzal a tudattal, hogy az igazat tudja nem pedig azt, amit ő kitalált.

A szobája felé menet próbáltam magamban összeállítani, hogy mit is mondjak, de aztán rájöttem, hogy mindegy mivel kezdem, először el kell érnem, hogy egyáltalán meg hallgasson aztán már mindegy, hogy mivel kezdem.

Beléptem a szobájával, de ő még fürdőt. B lestem a fürdőszobába, az illat felhőből látva és érezve tudtam, hogy mindjárt végez. Visszacsuktam az ajtót és a fal mellet vártam.  Közben egy tervet próbáltam meg kieszelni mivel vehetném rá, hogy meg hallgasson.  Ha csak simán meg érem nem fog erre már a szobámban rá jöttem, könyörögni nem fogok, nem akarom magam megalázni. Nem volt időm tovább gondolkodni, mert kijött a fürdő ajtaján. Gondolkodás nélkül cselekedtem, megfogtam a karját és a falhoz nyomtam talán kicsit túl erősen is, mert hallottam, ahogy roppan egyet a gerince.  Igen csak meglepődőt mikor felfedezte, hogy csak én vagyok.

-           Mit akarsz azt hittem már elmentél??

-          Nem amíg nem hallgatsz meg.

-          Nem vagyok rád kíváncsi becsaptál!

-          Nem csaptalak be.

-          De igen nem akarlak meg hallgatni.

-          már pedig megfogsz. – és ezzel a mondattal együtt az ágyra löktem. Nem túl finoman és rá ültem a derekára.

-          Nem, nem érdekelsz! – próbált szabadulni, lelökni magáról talán a helyzetben az volt a legviccesebb, ahogy a mellkasomat ütögette. Talán egy apró mosolyt láthatott is rajtam aztán végül lefogtam a kezét is, hogy ne tudjon mozdulni.

-          Nos, nyugton maradsz végre és meghallgatsz? – szólaltam meg vagy 10 perc múlva mikor már abba hagyta a mozgást, hogy kiszabaduljon. Talán rádöbbent, hogy úgy sem tud lelökni magáról. Vettem egy mély levegőt és Bele kezdtem a mesélésbe.

-          Hulio csak a barátom nincs köztünk semmi ő szokott vigyázni a kutyámra, ha én nem vagyok otthon, vagy ha elutazom.

-          A kutyádra, na persze. – hát persze, hogy nem tudta szó nélkül megállni.

-          Igen folytathatom??

-          Csak tessék.

-          Meg ígértem neki hogy szólok mi volt a meg hallgatáson, de elfelejtetem ugyan úgy, mint anyámnak is. És mivel telefonon se jelentkeztem így ma reggel elment a lakásomra, hogy megnézze, mi van velem, de nem talált otthon. Ma megpróbált többször is elérni, de itt hagytam a telefonom és nem vettem észre, hogy hívót csak délután, amit te is hallottál. Bár azt nem tudom, hogy mennyit. Azért hívót, annyit, mert anyámnak volt egy autó balesete és most korházba van, Ő hozzá kellene elmennem New Yorkba.

-          És mi köze van hozzá, hogy hol voltál az éjjel??

-          Azért volt olyan flegma és számon kérő, mert neki kellet összetakarítania a kutya után, ami nem egy kellemes munka. És kicsit berágott.

-          Értem és hogy van anyukád? – Itt hullott le rólam a magabiztos álca és ezt ő is észrevette, próbáltam rendezni az arcvonásaimat nem sok sikerrel aztán fel is hagytam vele fölösleges volt úgy is átlátott rajtam.

-          Az intenzíven van, de már jobban van, csak megfigyelésen tartják bent.

-          Értem. Ne haragudj egy kicsit túlforró fejű voltam. – Én csak hallgattam ezek után, nem haragudtam rá miért is tenném. Nem az ő hibája kissé kétértelműen fogalmaztam vissza gondolva én is félre értettem volna fordított helyzetben. Még utoljára végig néztem rajta, hogy az emlékezetembe vésem ezeket a csodás napokat, na, jó igen tudom, hogy csak két nap volt, de akkor is csodás. Aztán elengedtem a kezét és felemelkedtem, hogy leszállok róla, de mintha Ő csak erre várt volna taszított rajtam egyet és maga alá fordított huncutul elmosolyodott, de a szeméből semmit nem tudtam kiolvasni aztán egyszer csak megszólalt. – Na, jó csak aztán ne bánjam meg holnap lett volna egy fellépésűnk, de elhalasztjuk, egy darabig most pedig menny fürödj le és öltőz, át kapsz, 30 percet utána ide visszajössz és beszédem van veled.

Még egyszer kétszer pislogtam rá nem kicsit meglepődve akkor most mégsem rúgott ki vagy mi van. Nem tudtam, de nem gondolkoztam rajta tovább majd kiderül aztán leszállt rólam én pedig a szobámba indultam levetkőzni és utána lefürödni. A forró fürdő víz jó hatással volt rám ellazította az izmaimat kicsit megnyugodtam és tisztábban láttam a dolgokat és felötlött bennem a remény is, hogy hisz nekem és elfelejthetjük a történteket. Egyedül azt nem értettem, hogy hogy értette azt, hogy holnap lett volna egy fellépésünk. Milyen fellépésről beszélhetett? És mi az, hogy elmarad? Akkor most még is kirúg, de akkor mért akarta, hogy lefürödjek. Nem értem, de nem gondolkoztam rajta tovább, hiszen fél órám van mindenre és már vagy negyedórája csak állok, a zuhany alatt és nem csinálok semmit gyorsan lefürödtem aztán kiléptem a zuhanyzóból és akkor szembesültem azzal, hogy a gondolataim miatt nem hoztam be ruhát magammal így hát magam köré csavartam a törölközőt és kiléptem a fürdőből, hogy folytassam a készülődést.

De arra nem számítottam, hogy Adam amint kilépek az ajtón a falnak szorít, megpróbáltam kiszabadulni hisz vele ellentétben én tudom, hogy kell ilyen helyzetben kiszabadulni, de csak azt értem el, hogy még jobban a falnak szorított.

-          Na, ne ilyen hevesen.

Szólalt meg hirtelen. Láttam rajta a vívódását nem igazán tudta mit csináljon többször végig nézet rajtam a szemébe láttam a feléledő vágy tüzét, ami engem is kezdet beindítani bár annyi is elég lett volna, ha az előző szeretkezéseinkre gondolok. Aztán nyelt egy nagyot és belekezdet a mondandójába én meg egyik ámulatból estem a másikba. Elvisz New Yorkba, hogy meg látogassuk anyámat, elhozzuk ide a kutyámat, sőt mi több addig maradunk az én lakásomon, amíg anyám fel nem épül vagy jobban nem lesz. Nehezemre eset elhinni és még azt se hagyja, hogy én fizessem a jegyemet. Amint befejezte a tényközléseket elszakadt nála a cérna és az egyik vízcseppet lecsókolta a mellkasomról de itt nem állt meg a nyelvét végigvezette rajtam egészen a nyakamig majd beleharapott a fülcimpámba. Nekem se kellet több meg akartam csókolni, de nem engedte helyette inkább elzavart öltözni és indultunk is a repülőtérre. Hamar odaértünk és átvettük a jegyeket, míg várakoztunk a gépre, hogy felszálljunk bekaptunk valamit bár én nem tudtam enni. Soha se tudok, mikor repülök, ilyenkor mindig ideges vagyok, hogy minden rendben legyen és most nem csak a repülés miatt aggódtam.  Felszállás előtt negyed órával már a repülőn voltunk én ültem az ablak mellé. Parázok a repüléstő, de egy valamit el kell, hogy ismerjek a kilátás gyönyörű és meseszép, egyszer legalább mindenkinek ki kéne próbálnia, bár tisztában vagyok vele, hogy ez nagyon sok embernek nem adatik meg, ők csak a filmekben láthatnak némi részlet képeket, hogy milyen is egy repülőgépen repülni, de sajnos az se mindig a valóságot mutatja.

Már csak 5 perc volt a felszállásig annyira ideges voltam, hogy folyamatosan remegett a lábam Adam megpróbált lenyugtatni, de nem sok sikerrel. Aztán egyszer csak megszólalt, hogy van egy biztos ötlete, hogy lenyugodjak. Nem hittem se a fülemnek se a szememnek azt meg végkép, hogy még komolyan is gondolja, hogy kövessem a WC-ébe de komolyan gondolta. Egyből rámutattam neki a lényegre, hogy mi van, ha lebukunk erre az értelmes reakciója, hogy majd halkan kell, lenünk nem hiszem, el ő tényleg ilyen lenne. Szó se róla nem sokáig kérettem magam és hamar beleegyeztem hisz még mindig bennem volt az indulás előtti tette, amivel felhergelt és ennek a tekintetnek, ha akarnék, se tudnék ellen állni. Így hát mikor felszállt a gép és Adam kiment a mosdóba rá 5 percre én is követtem. Épp hogy csak kopogtam, rögtön berántott és rátapad a számra hogy csókolózunk. Mohon kaptam az ajkai után miközben mindenhol éreztem magamon a kezét egy perc alatt feltüzelt majd megvesztem, hogy tovább menjen.

Aztán egyszer csak kikapcsolta a nadrág övemet és már nem is éreztem magamon a nadrágom. Adam még mohóban csókolt és közben a farkamat kezdte el simogatni. Akkor szakadt el nálam a cérna mikor a nyakamat kezdte elharapdálni nem bírtam tovább és én is a nadrágját kezdtem el tapogatni, hogy levegyem róla, míg csak le nem fogta a kezemet és a fülembe nem suttogta, hogy nem most ő fog kényeztetni és mindezt nekem csendbe kell tűrnöm az utolsó mondatában volt egy parancsoló hangnem, amivel csak még jobban felizgatott de ő se bírta tovább letérdelt elém és szájába vette kőkemény farkamat. Többször végig nyalta a tövétől a makkjáig iszonyat lassan és izgatóan már az, hogy nézhettem hogyan csinálja már az egy külön élvezettet nyújtott. Mikor a szájába volt a makkját szívogatta, ami még tovább hergelt és mikor leengedte a torkáig az maga volt a mámor. Iszonyat rossz volt csendben tűrni és, hogy nem viszonozhattam neki. Egyszer csak nem bírtam tovább és átadtam magam az élvezetnek hangosan felnyögtem Adam rögtön mellettem termet és a fülembe suttogva kérdezte, hogy nem azt mondtam, hogy csöndben legyél közben tovább simogatott és hergelt úgy, hogy még egyszer felnyögtem miközben válaszoltam neki, hogy de igen. Rám parancsolt miközben a szabad kezével befogta a szám, hogy tényleg maradjak csendben, mert tényleg lebukunk ezt még megspékelte, hogy bele harapott a nyakamba, de én se voltam ezt rest viszonozni és a kezébe haraptam bele. Visszatérdelt és tovább folytatta a kényeztetésemet én pedig az úján vezettem le élvezetemet, ami neki is tetszett. Egyre ritmikusabban nyalogatta és szívogatta a farkamat a végső döfést az adta mikor az utolsó pillanatban a torkáig vezette gerjedelmemet én félig nyögve félig harapva élveztem el. Ennyire izgató és jó még soha nem volt egy kényeztetés se számomra talán az izgalom, hogy lebukunk, nem tudom. Letisztogatta a farkamat és a fülemhez hajolva belesúgott remélem most már megnyugodtál nem volt időm válaszolni, mert abban a percben kopogtak rémült tekintettel néztünk egy másra nagyot nyeltünk majd Adam meg szólalt.

-          Igen??

-          Elnézést a zavarásért, de jól van, vagy már félórája bent van.

-          Igen jól vagyok, köszönöm mindjárt ki megyek.

-          Rendben. Viszlát.

Adam rám nézet egy huncut mosollyal miközben én igyekeztem felöltözni, de lefogta a kezemet és megcsókolt. Majd a fülembe súgva megszólalt ezt majd még folytatjuk, viszont én most kimegyek és öt perc múlva köves vissza a helyünkre.  Adam épp hogy kilépet az ajtón rögtön az egyik utas kísérőbe ütközött végig hallgattam a beszélgetésüket a résnyire nyitott ajtón. Nagy nehezen, de sikerült neki leráznia gyorsan felöltöztem és utána mentem mikor meglátott felállt és beengedett a helyemre, ahogy leültem akaratlanul is újra remegni kezdet a lábam egy idő után Adam a combomra tette a kezét és megszólalt.

-          Ne mond, hogy még mindig ideges vagy??

-          Nem már nem.

-          Akkor miért remeg még mindig a lábad.

-          Nem tudom.

-          Nyugi mindjárt leszállunk, már ereszkedik a gép. – Amint ezt kimondta megszólaltak a hangos bemondóba Köszönjük, hogy velünk utaztak a gép tíz perc múlva földet ért New Yorkba most 25 fok van és enyhén fúj a szél. További szép estét. Ezután bekötöttük a biztonsági csatot így visszagondolva talán ez volt az eddigi legkellemesebb repülésem.  Szépen földet érett a gép nem volt semmi baj Adammel nem is szóltunk egy máshoz, míg ki nem értünk a repülőtérről és taxiba nem szálltunk. Kérdőn nézet rám vagy fél percig mire leeset, hogy miért is. Nagy nehezen megszólaltam és bemondtam a lakásom címét. És már úton is voltunk. –

-          Hogy nézz ki a kutyád?? – kérdezte meg hirtelen Adam.

-          Hát ő egy amstaff az az egy amerikai staffordshire terrier. Fekete fehér színű még csak 2 hónapos nagyon barátságos úgy hogy szerintem nem lesz baj.

-          Értem, ők a harci kutyák igaz?

-          Igen, ez az elmélet él még mindig mindenkinek a fejében mihelyst hall egyről. Nos, igen régen kutya viadalra használták őket, de most már nem szerencsére.

-          Bocsánat, ha ezzel megbántottalak. De nem úgy gondoltam…

-          Nincs semmi baj csak ezt szerettem volna, közölni veled mielőtt tévhitekbe ringatnád magad és esetleg félelmet mutatnál iránta. Ezt az egyet nem szabad és már most mikor ilyen kicsi mindig magabiztosan és határozottan kell fellépni vele szembe, hogy tudja nem ő a főnök.

-          Rendben majd igyekszem. – és határozottan rám mosolygott nem tudtam nem visszamosolyogni rá, de azért nem hagyhattam szó nélkül a cselekedetét.

-          Ne rám mosolyogj határozottan, hanem majd a kutyára néz határozottan.

-          Majd meglátod milyen határozott tudok én, lenni. – Ezen a kijelentésén muszáj volt nevetnem egyet mire befejeztem a nevetést pont meg is érkeztünk kifizettem a taxit előkerestem a kulcsaimat és felmentünk a lakásomba az ajtóban még figyelmeztettem, hogy határozottság és mielőtt bármilyen kontaktust teremtene, vele először levetkőzzünk és lepakolunk csak is utána lehet megsimogatni. Nézet egyet, de a szabályokat már most be kell tartania különben semmit nem ér a neveltetés, amit eddig kapott. Kinyitottam az ajtót és bementünk Adam határozottsága, talán ha két percig tartott mihelyst meglátta azonnal guggolt le hozzá és kezdte el simogatni és beszélni neki. Csúnyán néztem rá, de közben nevettem addig, míg ők ki örömködték magukat egymásnak addig én bevittem a cuccainkat a szobába. Mivel itt csak egy szoba van és egy nappali így remélem nem lesz baj neki, ha közös szobánk lesz. Miután lepakoltam és tettem még plusz törölközőket a fürdőbe vissza mentem Adamhez és nem kicsit lepődtem meg a látványon. A nappali kanapéján feküdtek mind a ketten Adam folyamatosan simogatta és beszélt neki, de mihelyst meglátott azonnal felült és letessékelte a kutyát nem tudom mi késztette őt erre talán a nézésem, de abban a pillanatban meg is szólaltam.

-          Most már mindegy innentől kezdve mindig fel fog menni.

-          De ne bántsd olyan kis aranyos és olyan ártatlanul nézet rám nem tudtam neki ellenállni.

-          Igen tudom, ehhez értenek. De a továbbiakban létszíves tartsd magad a szabályokhoz, ha azt akarod, tényleg magunkkal vigyük.

-          Igen azt akarom, és majd igyekszem.

-          Rendben, na, gyere ide Αυγερινός (kiejtés: Avgerinósz).

-          Hogy mondtad??

-           Αυγερινός.

-          Ez mit jelent?

-          Ez egy görög szó a jelentése Lucifer. Egy szótárban akadtan rá jobb nem jutott eszembe és mivel felvakkantott mikor hangosan kimondtam így hát ez lett a neve. Na, gyere, megmutatom a lakást, mint felfedezted ez a nappali sajnos itt csak egy háló szoba van úgy, hogy választhatsz az én ágyam és a kanapé között, na, most ezt úgy értem, hogy egy szobában alszunk egy ágyban, vagy ha szeretnél, aludhatsz a kanapén is.

-          Jó nekem a te ágyad is. – mosolygott rám közben.

-          Hát jó itt van a fürdő és itt a háló. – Itt már nem bírtam magammal tovább bevezettem és hirtelen döntöttem le az ágyra és csókoltam meg. A csókunkat Αυγερινός zavarta meg mikor az ágyra felugorva neki állt Adam arcát nyalogatni. Hirtelen igen csak meglepődtem, mert soha nem ment fel az ágyra eddig. Csak az elején nevettem rajta aztán az orra aládörgöltem, hogy ez van, ha felengeded az ágyra. Neki sem kellet, több felpattant mellőlem a kutyával a kezében miközben morgott az orra alatt azt már nem tudom, hogy nekem vagy a kutyának nem volt rá időm hogy elgondolkozzak, rajta mert megjelent az ajtóban és becsukta maga mögött. Amint megláttam újra elfogott a nevetés, de csak addig, míg meg nem láttam a szemében a vágy tűzét. Egyből négykézlábra pattantam és a nadrág övébe belecsúsztatva a kezemet rántottam vissza az ágyra és tapadtam az ajkára. Nyelvemet finoman vezettem körbe ajkán mielőtt még bebocsájtást kértem volna. Nem is hagyott tovább finomkodni azonnal szétnyitotta ajkait, hogy nyelvünk vad táncot járjon.