Édes kibékülés

Tommy szemszöge

Nem hagyhatom egy félre értés miatt rúgjon ki. Nem tudom, meddig ülhetem az ágyon ezt hajtogatva, de már sötétedet mikor magamhoz tértem. Visszapakoltam mindent a bőröndömbe, ha még mindig úgy gondolja, hogy menjek el, miután mindent elmondok neki, akkor elmegyek, legalább azzal a tudattal, hogy az igazat tudja nem pedig azt, amit ő kitalált.

A szobája felé menet próbáltam magamban összeállítani, hogy mit is mondjak, de aztán rájöttem, hogy mindegy mivel kezdem, először el kell érnem, hogy egyáltalán meg hallgasson aztán már mindegy, hogy mivel kezdem.

Beléptem a szobájával, de ő még fürdőt. B lestem a fürdőszobába, az illat felhőből látva és érezve tudtam, hogy mindjárt végez. Visszacsuktam az ajtót és a fal mellet vártam.  Közben egy tervet próbáltam meg kieszelni mivel vehetném rá, hogy meg hallgasson.  Ha csak simán meg érem nem fog erre már a szobámban rá jöttem, könyörögni nem fogok, nem akarom magam megalázni. Nem volt időm tovább gondolkodni, mert kijött a fürdő ajtaján. Gondolkodás nélkül cselekedtem, megfogtam a karját és a falhoz nyomtam talán kicsit túl erősen is, mert hallottam, ahogy roppan egyet a gerince.  Igen csak meglepődőt mikor felfedezte, hogy csak én vagyok.

-           Mit akarsz azt hittem már elmentél??

-          Nem amíg nem hallgatsz meg.

-          Nem vagyok rád kíváncsi becsaptál!

-          Nem csaptalak be.

-          De igen nem akarlak meg hallgatni.

-          már pedig megfogsz. – és ezzel a mondattal együtt az ágyra löktem. Nem túl finoman és rá ültem a derekára.

-          Nem, nem érdekelsz! – próbált szabadulni, lelökni magáról talán a helyzetben az volt a legviccesebb, ahogy a mellkasomat ütögette. Talán egy apró mosolyt láthatott is rajtam aztán végül lefogtam a kezét is, hogy ne tudjon mozdulni.

-          Nos, nyugton maradsz végre és meghallgatsz? – szólaltam meg vagy 10 perc múlva mikor már abba hagyta a mozgást, hogy kiszabaduljon. Talán rádöbbent, hogy úgy sem tud lelökni magáról. Vettem egy mély levegőt és Bele kezdtem a mesélésbe.

-          Hulio csak a barátom nincs köztünk semmi ő szokott vigyázni a kutyámra, ha én nem vagyok otthon, vagy ha elutazom.

-          A kutyádra, na persze. – hát persze, hogy nem tudta szó nélkül megállni.

-          Igen folytathatom??

-          Csak tessék.

-          Meg ígértem neki hogy szólok mi volt a meg hallgatáson, de elfelejtetem ugyan úgy, mint anyámnak is. És mivel telefonon se jelentkeztem így ma reggel elment a lakásomra, hogy megnézze, mi van velem, de nem talált otthon. Ma megpróbált többször is elérni, de itt hagytam a telefonom és nem vettem észre, hogy hívót csak délután, amit te is hallottál. Bár azt nem tudom, hogy mennyit. Azért hívót, annyit, mert anyámnak volt egy autó balesete és most korházba van, Ő hozzá kellene elmennem New Yorkba.

-          És mi köze van hozzá, hogy hol voltál az éjjel??

-          Azért volt olyan flegma és számon kérő, mert neki kellet összetakarítania a kutya után, ami nem egy kellemes munka. És kicsit berágott.

-          Értem és hogy van anyukád? – Itt hullott le rólam a magabiztos álca és ezt ő is észrevette, próbáltam rendezni az arcvonásaimat nem sok sikerrel aztán fel is hagytam vele fölösleges volt úgy is átlátott rajtam.

-          Az intenzíven van, de már jobban van, csak megfigyelésen tartják bent.

-          Értem. Ne haragudj egy kicsit túlforró fejű voltam. – Én csak hallgattam ezek után, nem haragudtam rá miért is tenném. Nem az ő hibája kissé kétértelműen fogalmaztam vissza gondolva én is félre értettem volna fordított helyzetben. Még utoljára végig néztem rajta, hogy az emlékezetembe vésem ezeket a csodás napokat, na, jó igen tudom, hogy csak két nap volt, de akkor is csodás. Aztán elengedtem a kezét és felemelkedtem, hogy leszállok róla, de mintha Ő csak erre várt volna taszított rajtam egyet és maga alá fordított huncutul elmosolyodott, de a szeméből semmit nem tudtam kiolvasni aztán egyszer csak megszólalt. – Na, jó csak aztán ne bánjam meg holnap lett volna egy fellépésűnk, de elhalasztjuk, egy darabig most pedig menny fürödj le és öltőz, át kapsz, 30 percet utána ide visszajössz és beszédem van veled.

Még egyszer kétszer pislogtam rá nem kicsit meglepődve akkor most mégsem rúgott ki vagy mi van. Nem tudtam, de nem gondolkoztam rajta tovább majd kiderül aztán leszállt rólam én pedig a szobámba indultam levetkőzni és utána lefürödni. A forró fürdő víz jó hatással volt rám ellazította az izmaimat kicsit megnyugodtam és tisztábban láttam a dolgokat és felötlött bennem a remény is, hogy hisz nekem és elfelejthetjük a történteket. Egyedül azt nem értettem, hogy hogy értette azt, hogy holnap lett volna egy fellépésünk. Milyen fellépésről beszélhetett? És mi az, hogy elmarad? Akkor most még is kirúg, de akkor mért akarta, hogy lefürödjek. Nem értem, de nem gondolkoztam rajta tovább, hiszen fél órám van mindenre és már vagy negyedórája csak állok, a zuhany alatt és nem csinálok semmit gyorsan lefürödtem aztán kiléptem a zuhanyzóból és akkor szembesültem azzal, hogy a gondolataim miatt nem hoztam be ruhát magammal így hát magam köré csavartam a törölközőt és kiléptem a fürdőből, hogy folytassam a készülődést.

De arra nem számítottam, hogy Adam amint kilépek az ajtón a falnak szorít, megpróbáltam kiszabadulni hisz vele ellentétben én tudom, hogy kell ilyen helyzetben kiszabadulni, de csak azt értem el, hogy még jobban a falnak szorított.

-          Na, ne ilyen hevesen.

Szólalt meg hirtelen. Láttam rajta a vívódását nem igazán tudta mit csináljon többször végig nézet rajtam a szemébe láttam a feléledő vágy tüzét, ami engem is kezdet beindítani bár annyi is elég lett volna, ha az előző szeretkezéseinkre gondolok. Aztán nyelt egy nagyot és belekezdet a mondandójába én meg egyik ámulatból estem a másikba. Elvisz New Yorkba, hogy meg látogassuk anyámat, elhozzuk ide a kutyámat, sőt mi több addig maradunk az én lakásomon, amíg anyám fel nem épül vagy jobban nem lesz. Nehezemre eset elhinni és még azt se hagyja, hogy én fizessem a jegyemet. Amint befejezte a tényközléseket elszakadt nála a cérna és az egyik vízcseppet lecsókolta a mellkasomról de itt nem állt meg a nyelvét végigvezette rajtam egészen a nyakamig majd beleharapott a fülcimpámba. Nekem se kellet több meg akartam csókolni, de nem engedte helyette inkább elzavart öltözni és indultunk is a repülőtérre. Hamar odaértünk és átvettük a jegyeket, míg várakoztunk a gépre, hogy felszálljunk bekaptunk valamit bár én nem tudtam enni. Soha se tudok, mikor repülök, ilyenkor mindig ideges vagyok, hogy minden rendben legyen és most nem csak a repülés miatt aggódtam.  Felszállás előtt negyed órával már a repülőn voltunk én ültem az ablak mellé. Parázok a repüléstő, de egy valamit el kell, hogy ismerjek a kilátás gyönyörű és meseszép, egyszer legalább mindenkinek ki kéne próbálnia, bár tisztában vagyok vele, hogy ez nagyon sok embernek nem adatik meg, ők csak a filmekben láthatnak némi részlet képeket, hogy milyen is egy repülőgépen repülni, de sajnos az se mindig a valóságot mutatja.

Már csak 5 perc volt a felszállásig annyira ideges voltam, hogy folyamatosan remegett a lábam Adam megpróbált lenyugtatni, de nem sok sikerrel. Aztán egyszer csak megszólalt, hogy van egy biztos ötlete, hogy lenyugodjak. Nem hittem se a fülemnek se a szememnek azt meg végkép, hogy még komolyan is gondolja, hogy kövessem a WC-ébe de komolyan gondolta. Egyből rámutattam neki a lényegre, hogy mi van, ha lebukunk erre az értelmes reakciója, hogy majd halkan kell, lenünk nem hiszem, el ő tényleg ilyen lenne. Szó se róla nem sokáig kérettem magam és hamar beleegyeztem hisz még mindig bennem volt az indulás előtti tette, amivel felhergelt és ennek a tekintetnek, ha akarnék, se tudnék ellen állni. Így hát mikor felszállt a gép és Adam kiment a mosdóba rá 5 percre én is követtem. Épp hogy csak kopogtam, rögtön berántott és rátapad a számra hogy csókolózunk. Mohon kaptam az ajkai után miközben mindenhol éreztem magamon a kezét egy perc alatt feltüzelt majd megvesztem, hogy tovább menjen.

Aztán egyszer csak kikapcsolta a nadrág övemet és már nem is éreztem magamon a nadrágom. Adam még mohóban csókolt és közben a farkamat kezdte el simogatni. Akkor szakadt el nálam a cérna mikor a nyakamat kezdte elharapdálni nem bírtam tovább és én is a nadrágját kezdtem el tapogatni, hogy levegyem róla, míg csak le nem fogta a kezemet és a fülembe nem suttogta, hogy nem most ő fog kényeztetni és mindezt nekem csendbe kell tűrnöm az utolsó mondatában volt egy parancsoló hangnem, amivel csak még jobban felizgatott de ő se bírta tovább letérdelt elém és szájába vette kőkemény farkamat. Többször végig nyalta a tövétől a makkjáig iszonyat lassan és izgatóan már az, hogy nézhettem hogyan csinálja már az egy külön élvezettet nyújtott. Mikor a szájába volt a makkját szívogatta, ami még tovább hergelt és mikor leengedte a torkáig az maga volt a mámor. Iszonyat rossz volt csendben tűrni és, hogy nem viszonozhattam neki. Egyszer csak nem bírtam tovább és átadtam magam az élvezetnek hangosan felnyögtem Adam rögtön mellettem termet és a fülembe suttogva kérdezte, hogy nem azt mondtam, hogy csöndben legyél közben tovább simogatott és hergelt úgy, hogy még egyszer felnyögtem miközben válaszoltam neki, hogy de igen. Rám parancsolt miközben a szabad kezével befogta a szám, hogy tényleg maradjak csendben, mert tényleg lebukunk ezt még megspékelte, hogy bele harapott a nyakamba, de én se voltam ezt rest viszonozni és a kezébe haraptam bele. Visszatérdelt és tovább folytatta a kényeztetésemet én pedig az úján vezettem le élvezetemet, ami neki is tetszett. Egyre ritmikusabban nyalogatta és szívogatta a farkamat a végső döfést az adta mikor az utolsó pillanatban a torkáig vezette gerjedelmemet én félig nyögve félig harapva élveztem el. Ennyire izgató és jó még soha nem volt egy kényeztetés se számomra talán az izgalom, hogy lebukunk, nem tudom. Letisztogatta a farkamat és a fülemhez hajolva belesúgott remélem most már megnyugodtál nem volt időm válaszolni, mert abban a percben kopogtak rémült tekintettel néztünk egy másra nagyot nyeltünk majd Adam meg szólalt.

-          Igen??

-          Elnézést a zavarásért, de jól van, vagy már félórája bent van.

-          Igen jól vagyok, köszönöm mindjárt ki megyek.

-          Rendben. Viszlát.

Adam rám nézet egy huncut mosollyal miközben én igyekeztem felöltözni, de lefogta a kezemet és megcsókolt. Majd a fülembe súgva megszólalt ezt majd még folytatjuk, viszont én most kimegyek és öt perc múlva köves vissza a helyünkre.  Adam épp hogy kilépet az ajtón rögtön az egyik utas kísérőbe ütközött végig hallgattam a beszélgetésüket a résnyire nyitott ajtón. Nagy nehezen, de sikerült neki leráznia gyorsan felöltöztem és utána mentem mikor meglátott felállt és beengedett a helyemre, ahogy leültem akaratlanul is újra remegni kezdet a lábam egy idő után Adam a combomra tette a kezét és megszólalt.

-          Ne mond, hogy még mindig ideges vagy??

-          Nem már nem.

-          Akkor miért remeg még mindig a lábad.

-          Nem tudom.

-          Nyugi mindjárt leszállunk, már ereszkedik a gép. – Amint ezt kimondta megszólaltak a hangos bemondóba Köszönjük, hogy velünk utaztak a gép tíz perc múlva földet ért New Yorkba most 25 fok van és enyhén fúj a szél. További szép estét. Ezután bekötöttük a biztonsági csatot így visszagondolva talán ez volt az eddigi legkellemesebb repülésem.  Szépen földet érett a gép nem volt semmi baj Adammel nem is szóltunk egy máshoz, míg ki nem értünk a repülőtérről és taxiba nem szálltunk. Kérdőn nézet rám vagy fél percig mire leeset, hogy miért is. Nagy nehezen megszólaltam és bemondtam a lakásom címét. És már úton is voltunk. –

-          Hogy nézz ki a kutyád?? – kérdezte meg hirtelen Adam.

-          Hát ő egy amstaff az az egy amerikai staffordshire terrier. Fekete fehér színű még csak 2 hónapos nagyon barátságos úgy hogy szerintem nem lesz baj.

-          Értem, ők a harci kutyák igaz?

-          Igen, ez az elmélet él még mindig mindenkinek a fejében mihelyst hall egyről. Nos, igen régen kutya viadalra használták őket, de most már nem szerencsére.

-          Bocsánat, ha ezzel megbántottalak. De nem úgy gondoltam…

-          Nincs semmi baj csak ezt szerettem volna, közölni veled mielőtt tévhitekbe ringatnád magad és esetleg félelmet mutatnál iránta. Ezt az egyet nem szabad és már most mikor ilyen kicsi mindig magabiztosan és határozottan kell fellépni vele szembe, hogy tudja nem ő a főnök.

-          Rendben majd igyekszem. – és határozottan rám mosolygott nem tudtam nem visszamosolyogni rá, de azért nem hagyhattam szó nélkül a cselekedetét.

-          Ne rám mosolyogj határozottan, hanem majd a kutyára néz határozottan.

-          Majd meglátod milyen határozott tudok én, lenni. – Ezen a kijelentésén muszáj volt nevetnem egyet mire befejeztem a nevetést pont meg is érkeztünk kifizettem a taxit előkerestem a kulcsaimat és felmentünk a lakásomba az ajtóban még figyelmeztettem, hogy határozottság és mielőtt bármilyen kontaktust teremtene, vele először levetkőzzünk és lepakolunk csak is utána lehet megsimogatni. Nézet egyet, de a szabályokat már most be kell tartania különben semmit nem ér a neveltetés, amit eddig kapott. Kinyitottam az ajtót és bementünk Adam határozottsága, talán ha két percig tartott mihelyst meglátta azonnal guggolt le hozzá és kezdte el simogatni és beszélni neki. Csúnyán néztem rá, de közben nevettem addig, míg ők ki örömködték magukat egymásnak addig én bevittem a cuccainkat a szobába. Mivel itt csak egy szoba van és egy nappali így remélem nem lesz baj neki, ha közös szobánk lesz. Miután lepakoltam és tettem még plusz törölközőket a fürdőbe vissza mentem Adamhez és nem kicsit lepődtem meg a látványon. A nappali kanapéján feküdtek mind a ketten Adam folyamatosan simogatta és beszélt neki, de mihelyst meglátott azonnal felült és letessékelte a kutyát nem tudom mi késztette őt erre talán a nézésem, de abban a pillanatban meg is szólaltam.

-          Most már mindegy innentől kezdve mindig fel fog menni.

-          De ne bántsd olyan kis aranyos és olyan ártatlanul nézet rám nem tudtam neki ellenállni.

-          Igen tudom, ehhez értenek. De a továbbiakban létszíves tartsd magad a szabályokhoz, ha azt akarod, tényleg magunkkal vigyük.

-          Igen azt akarom, és majd igyekszem.

-          Rendben, na, gyere ide Αυγερινός (kiejtés: Avgerinósz).

-          Hogy mondtad??

-           Αυγερινός.

-          Ez mit jelent?

-          Ez egy görög szó a jelentése Lucifer. Egy szótárban akadtan rá jobb nem jutott eszembe és mivel felvakkantott mikor hangosan kimondtam így hát ez lett a neve. Na, gyere, megmutatom a lakást, mint felfedezted ez a nappali sajnos itt csak egy háló szoba van úgy, hogy választhatsz az én ágyam és a kanapé között, na, most ezt úgy értem, hogy egy szobában alszunk egy ágyban, vagy ha szeretnél, aludhatsz a kanapén is.

-          Jó nekem a te ágyad is. – mosolygott rám közben.

-          Hát jó itt van a fürdő és itt a háló. – Itt már nem bírtam magammal tovább bevezettem és hirtelen döntöttem le az ágyra és csókoltam meg. A csókunkat Αυγερινός zavarta meg mikor az ágyra felugorva neki állt Adam arcát nyalogatni. Hirtelen igen csak meglepődtem, mert soha nem ment fel az ágyra eddig. Csak az elején nevettem rajta aztán az orra aládörgöltem, hogy ez van, ha felengeded az ágyra. Neki sem kellet, több felpattant mellőlem a kutyával a kezében miközben morgott az orra alatt azt már nem tudom, hogy nekem vagy a kutyának nem volt rá időm hogy elgondolkozzak, rajta mert megjelent az ajtóban és becsukta maga mögött. Amint megláttam újra elfogott a nevetés, de csak addig, míg meg nem láttam a szemében a vágy tűzét. Egyből négykézlábra pattantam és a nadrág övébe belecsúsztatva a kezemet rántottam vissza az ágyra és tapadtam az ajkára. Nyelvemet finoman vezettem körbe ajkán mielőtt még bebocsájtást kértem volna. Nem is hagyott tovább finomkodni azonnal szétnyitotta ajkait, hogy nyelvünk vad táncot járjon.

:) kérés:)

Sziasztok!!!!

Nos mint áthatjátok fent az új fejezet viszont a következő csak akkor kerül fel ha kapok egy két véleményt hogy jó e vagy rossz e a történet :) ha rossz akkor létszíves írjátok meg hogy miért nem jó és igyekszem javítani rajta :)

 Na hát akkor jó olvasást és kérek szépen egy két véleményt :)

3 fejezet Minden hamar elromolhat???

Tommy szemszöge





Miután haza értünk a vásárlásról mindketten elmentünk egy kicsit pihenni a saját szobánkban. Próbáltam aludni kicsit lehunytam a szemem, de nem nagyon ment. Csak forgolódtam, míg meg nem halottam a telefonom csörgését.  Hulio az vajon mit akar majd eszembe jutott megígértem neki, hogy felhívom mi volt a válogatáson teljesen kiment a fejemből, de nem csak ő az anyám is neki is megígértem, hogy felhívom a francba. Annyira belekavarodtam Adambe, meg hogy Los Angelesbe kellet jönnöm, hogy mindent elfelejtettem rosszabb vagyok, mint egy szenilis öreg pedig ahhoz a korhoz még igen csak messze vagyok, nevetem fel.
-    Szia Hulio mondjad.
-    Szia, nem felejtettél el valamit??
-    De igen ne haragudj bejutottam a csapatba és minden kiment a fejemből.
-    Azt észrevettem olyannyira, hogy nem is aludtál otthon.
-    Nos, igen őőőő az úgy volt, hogy őőőőőő – és itt belém szorult a következő mondat, mert megláttam, hogy Adam az ajtóban van óóó én hülye minek kelet kihangosítanom a telefont.
-    Na, mindegy nem is ezért hívtalak anyád a…
-    Várj, egy kicsit mindjárt visszahívlak.
-    Ne tedd le anyád….
-    jó jó mindjárt….
-    Korházba ker…
-    Hogy mit mondtál??
-    Na, végre hogy rám figyelsz anyád kórházba került
-    de hát miért mi történt?? Mond már ne hallgass – emeltem fel egy kissé a hangomat, amire már Adam is összerezzent és elment az ajtóból aszem majd tartozom neki egy magyarázattal.
-    Autó baleset. Most már jobban van, de még mindig az intenzíven van. Megfigyelésen tartják. Ide kéne utaznod New Yorkba.
-    Az a baj hogy nem tudok, köt a szerződés Los Angelesbe vagyok, és nem mehetek csak úgy el New Yorkba akárhogy is szeretnék, de azért majd igyekszem.
-    De hát az anyád!!!
-    Igen tudom, de köt a szerződés és nem akarom megszegni és pénzem sincs kifizetni a szerződésszegést fogd fel. És te velem ne replikáz megértetted.
-    Igen csak szóltam, hogy mi van, örülök a munkádnak. Szia!
-    Szia! – Lecsapta nem hiszem, el a francba tényleg haza kellene mennem, de nem, tudok. Most mi a francot csináljak.  Vajon mit gondol most Adam? Biztos azt hiszi, hogy Hulio a pasim pedig nem csak a haverom és néha át jön hozzám és ő viszi le a kutyámat, ha én nem vagyok otthon. Kezembe temetem az arcomat és úgy roskadtam le az ágyra most mit mondjak neki?
-    Az igazat!!! – Csattant fel mellettem Adam valószínű ezt hangosan mondtam ki felnéztem rá és csak szomorúságot láttam a szemében és csalódóságot.
-    Sajnálom, félre érted a dolgokat. – Próbáltam menteni a menthetőt hisz tényleg nincs semmi köztünk csak volt, de annak már ezer éve.
-    Na, ne mond!!! Tényleg??? Hát nekem nagyon úgy tűnik, hogy ez a Hulio a pasid vagy netalántán tévedek???
-    Igen nem a pasim csak a barátom. – Keserű nevetés ütötte meg a fülemet Adam nevet, de hát miért tényleg csak a barátom egy nagyon jó régi barát.
-    Nem a pasid csak a barátod???
-    Igen mi olyan vicces???
-    te nem hallod saját magad talán?? Nem a pasim csak a barátom! – Csattant fel.
-    Igen csak a barátom egy nagyon régi barátom-gyerekkorom óta ismerem! – Erre már én is felemeltem a hangom és megint találkozót a tekintetünk most talán még szomorúbb volt a szeme, mint az előbb. – Nagyon sajnálom, ne haragudj, kérlek, ülj le mellém és hallgass végig.
-    Nem!!! Nekem nincs hozzá kedvem!!! Pakold össze a cuccaid!!! Bár látom még nagyon ki se csomagolttál! Nagyszerű!!! Pakolj össze és hagyd el a házam!!! És menj el hozzá New Yorkba!!! Biztos nagyon fontos!!! Vissza már nem kell sietned!!! Ki vagy rúgva!!!
-    De…
-    Nincs semmi, de menj el most!!! Ki vagy rúgva meg érteted!!! Nem vagyok kíváncsi az átlátszó hazugságodra pakolj és tűnj el. Menny a barátocskádhoz!!! – Átlátszó hazugságaim, de én nem hazudtam és már csak a távozó hátát láttam. Ezt nem hagyhatom, nem lehet ez miatt vége. Nem nem nem!!!

Vége????

Adam szemszöge


Egy nevetés ütötte meg a fülemet utána egy mondat. „Szia Hulio mond!” Ki ez a Hulio. Csöndben hallgatóztam tovább és észre se vettem, hogy egyre közelebb megyek az ajtóhoz, míg a következő mondatott már csak akkor fogtam fel mikor egy döbbent tekintettel találkoztam az ajtóban állva „nem is aludtál otthon” mi köze van ennek a Hulionak vagy kinek, hogy hol alszik Tommy? „Nos, igen az úgy volt, hogy őőő” a következő, amit láttam a pillantása volt, ami csak szomorúságot tükrözőt.
-    Figyelj, majd később visszahívlak. – Nálam aszem itt tudatosult minden ez a Hulio a pasija engem csak kihasznált, mert híres vagyok, és sok pénzem van én hülye balek mit képzeltem már megint. – Mit mondtál??? – Összerezzentem majd újra rá néztem azt hittem, hogy hangosan is kimondtam, de nem, nem nekem mondta, hanem annak a Hulionak vagy, hogy hívjáknak. Fogtam magam és elindultam a szobámba, de két lépésnél nem tovább nem tudtam menni. Innentől már csak foszlányokat halottam, mint hogy New Yorkba kell mennie, de nem, tud, a szerződés miatt hát ezt könnyen megoldhatjuk, annyi baj legyen. Visszasétáltam az ajtóba mire letette a telefont néztem, hogy mit csinál egy ideig csak állt aztán a kezébe temette a fejét és leroskadt az ágyra mondván, hogy mit csináljon, és hogy most mit mondjon nekem. Ezt már nem tudtam szó nélkül hagyni és megszólaltam.
-    Az igazat!!! – Nem kicsit voltam ideges és ez a hangomon is meglátszott kicsit meg lepődött lehet azt hitte nem vagyok itt. Hát tévedet, itt vagyok és nyugodtan elmehet, én nem tartom, visszamenjen csak New Yorkba, de ide már nem kell vissza jönnie, mert kirúgom.
-    Sajnálom félre érted a dolgokat.
-    Na, ne mond!!! Tényleg??? Hát nekem nagyon úgy tűnik, hogy ez a Hulio a pasid vagy netalántán tévedek???
-    Igen nem a pasim csak a barátom. – Na, ne most tényleg ennyire hülyének néz, nevetem fel nem a pasim csak a barátom. Nem vagyok én pali madár, hogy ezt bevegyem a pasi és a barátom az egy és ugyan azt jelenti vagy tévednék??
-    Nem a pasid csak a barátod???
-    Igen mi olyan vicces???
-    Te nem hallod saját magad talán??” Nem a pasim csak a barátom!” – Csattantam fel.
-    Igen csak a barátom egy nagyon régi barátom-gyerekkorom óta ismerem!!!
Na, velem ne ordítson, akinek itt joga van dühösnek és mérgesnek lenni az én vagyok, mit képzel kezedet nagyon eldurani az agyam.
-    Nagyon sajnálom, ne haragudj, kérlek, ülj le mellém és hallgass végig.
-    Nem!!! Nekem nincs hozzá kedvem!!! Pakold össze a cuccaid!!! Bár látom még nagyon ki se csomagolttál! Nagyszerű!!! Pakolj össze és hagyd el a házam!!! És menj el hozzá New Yorkba!!! Biztos nagyon fontos!!! Vissza már nem kell sietned!!! Ki vagy rúgva!!!
-    De…
-    Nincs semmi, de menj el most!!! Ki vagy rúgva meg érteted!!! Nem vagyok kíváncsi az átlátszó hazugságodra pakolj és tűnj el. Menny a barátocskádhoz!!! –  Engem nem fog tovább etetni nem érdekel, mennyen csak el kit érdekel. Fogtam magam és visszasétáltam a szobámba becsaptam magam mögött az ajtót és leroskadtam az ágyra. Nem tudom, meddig ülhetem ott, de már sötétedet már biztos elment. Nem érdekes majd találok valaki mást helyette, de akkor miért vagyok ilyen letört. ÁÁÁ mindegy csak egy zuhanyra van szükségem meg egy alvásra. Szépen lezuhanyoztam kicsit meg is nyugtatta az idegeimet. Épp hogy csak beléptem a szobámba mikor valaki neki szorított a falnak. Kellet két perc mire rádöbbentem, hogy ez nem valaki volt hanem Tommy. – Mit akarsz azt hittem már elmentél!!!
-    Nem amíg nem hallgatsz meg.
-    Nem vagyok rád kíváncsi becsaptál!
-    Nem csaptalak be.
-    de igen nem akarlak meg hallgatni.
-    már pedig megfogsz. – és ezzel a mondattal egyűt az ágyra lökött és rá ült a derekamra, hogy még mozdulni se tudjak. Szabályos esetben ezt a húzását igen csak szexinek tartanám. ááá miket gondolok én itt hisz át vert és hazudott.
-    Nem, nem érdekelsz! – próbáltam szabadulni, lelökni magamról, de nem ment. Erre már a kezemet is lefogta. Nem lehetek ennyire szerencsétlen.
-    Nos, nyugton maradsz végre és meghallgatsz? – szólalt meg 10 perc múlva mire abba hagytam a szabadulási kísérleteimet rádöbbenve, hogy tényleg nem tudom magamról lelökni. Én csak tüntetőleg csöndben hallgattam. Hulio csak a barátom nincs köztünk semmi ő szokott vigyázni a kutyámra, ha én nem vagyok otthon, vagy ha elutazom.
-    A kutyádra, na persze. – gúnyolódtam egy sort bár ez így lenyugodva már valamennyire hihető volt.
-    Igen folytathatom??
-    Csak tessék.
-    Meg ígértem neki hogy szólok mi volt a meg hallgatáson, de elfelejtetem ugyan úgy, mint anyámnak is. És mivel telefonon se jelentkeztem így ma reggel elment a lakásomra, hogy megnézze, mi van velem, de nem talált otthon. ma megpróbált többször is elérni, de itt hagytam a telefonom és nem vettem észre, hogy hívót csak délután, amit te is hallottál. Bár azt nem tudom, hogy mennyit. Azért hívót, annyit, mert anyámnak volt egy autó balesete és most korházba van, Ő hozzá kellene elmennem New Yorkba.
-    És mi köze van hozzá, hogy hol voltál az éjjel??
-    Azért volt olyan flegma és számon kérő, mert neki kellet összetakarítania a kutya után, ami nem egy kellemes munka. És kicsit berágott.
-    Értem és hogy van anyukád? – Itt hullott le a maga biztos állarc róla aggódik, ami természetes mondjuk én is aggódnék.
-    Az intenzíven van, de már jobban van, csak megfigyelésen tartják bent.
-    Értem. – Nem nagyon tudtam mást mondani. Mekorra egy hülye segfej voltam már megint túlforró fejű voltam aszem erről le kéne szoknom. – Ne haragudj egy kicsit túlforró fejű voltam. – egy darabig hallgatunk mind ketten aztán egyszer csak lazult a szorítása és felemelkedet. Hírtelen döntöttem nem akarom, hogy elmenjen, vagy ha el is megy, akkor se nélkülem. Határozottan löktem rajta egy kicsit és magam alá fordítottam most én nehezedtem rá és fogtam le bár ő nem akart szabadulni csak szomorúan nézet rám. A francba tényleg nagy hülye voltam. – Na, jó csak aztán ne bánjam meg holnap lett volna egy fellépésűnk, de elhalasztjuk, egy darabig most pedig menny fürödj le és öltőz, át kapsz, 30 percet utána ide visszajössz és beszédem van veled. - Leszálltam róla és elengedtem felöltöztem és közben a telefonomat kerestem. Meg van, nos, akkor lásuk mire megyek a hírnevemmel és a temérdek pénzemmel és a repülőteret hívtam.
-    Jó estét Adam Lambert vagyok.
-    Na persze én meg az elnök. Ha maga lenne az, akkor az azonosítóját kérem.
-    Hogy mi??? Ja, az azonosítom hát persze és nagyon örülök, hogy az elnökkel beszélhetek személyesen. Nos, mit szólna egy koncertnek a fehérházban??? – Már majd nem nevettem, de azért sietnem kellet Tommy mindjárt kész van. – Nos, az azonosítóm 1995-0105.
-    Egy pillanat és… Ó elnézést, a kelemet lenségért, de az elmúlt héten többen próbálkoztak az ön nevével jegyet venni.
-    Semmi baj bár sajnálom, hogy még se koncertezhetek a fehér házban.
-    Nos hova szeretne repülni New Yorkba amilyen gyorsan csak, lehet.
-    Értem 21:50 kor indul, egy gép még van, rajta hely bár nem az első osztályon sajnálom.
-    Semmi baj két jegyet kérek rá egymás mellé.
-    Rendben lefoglaltam. Indulás előtt fél órával tudja át venni a jegyet.
-    Nagyszerű köszönöm. Viszlát. – Már tetem is le a telefont indulásig még van egy óránk és mindent elintéztem 10 perc alatt nagyszerű vagyok. És most nézzük hol tart Tommy és próbáljuk valahogy bocsánatot kérni elvégre is kirúgtam most meg hát jegyet vettem magunknak, hogy New Yorkba menjünk. Hát nem vagyok százas az már fix.  Hát még fürdik hallom, hogy folyik a víz vagy nem, hmm, nem most zárta el nagyszerű úgy is tartozom, neki egy falhoz nyomással még mindig sajog a vállam. Na, nézzük csak itt nem fog észrevenni. Már jön is. Hirtelen fogtam meg a vállánál és nyomtam a falhoz, úgy ahogy ő. Kicsit erősebben kelet szorítanom, mert velem ellentétben ő tudta hogyan lehet szabadulni, de azért nem hagyhatom magam. – Na, ne ilyen hevesen. – nyomtam neki még jobban a falnak. És igyekeztem nem lefele nézni rajta az egy szemtörölköző kicsit nagyon feszegette a határaimat, de a végig csorgó vízcseppek még jobban. Na, figyelj, oda Adam majd utána hancúrozhatsz. – Most pedig elmondom, mire számíts. Természetesen nem vagy kirúgva és sajnálom, hogy így viselkedtem. Nos, remélem, tényleg igazad van két dolgot fogunk ma meg csinálni, ami biztos a többi meg majd kiderül. Először is elmegyünk a repülőtérre és elrepülünk, New Yorkba másodszor meglátogatjuk az anyukádat. Bár ha jobban utána számolok ez már most több mint kettő, na, mindegy. Aztán elmegyünk a kutyádért, és ha nem baj, akkor még a lakásodon maradunk pár napig, amíg anyukád jobban nem lesz. – Bele kellet néznem a szemébe, mert máskülönben tutti hogy azonnal rá ugrottam volna észveszejtőek ezek a vízcseppek. De most a tekintete se segített egy részt csodálkozást láttam benne más részt, valami mást, amit nem nagyon tudtam hova tenni talán vágy vagy hála, de volt ott még valami szeretett. Nem tudom, de ez most nem számít, remélem meg bocsájt és elfelejtjük ezt a kis incidenst.
-    Ezt most komolyan mondod.
-    Igen komolyan a lehető leg komolyabban.
-    Nagyon szépen köszönöm és majd visszaadom a pé…
-    Na, itt fejezd, be semmit nem kell vissza adnod. Nem tartozol nekem semmivel, bár ha bele gondolok egy valamivel mégis a bocsánatom elfogadásával.
-    Természetesen elfogadom, de igazad volt tényleg félre érthető voltam.
-    Mindegy felejtsük el. Most pedig.. – Hajoltam hozzá közelebb nem bírtam magammal tovább az utolsó vízcsepp útját a nyelvemmel állítottam meg és csókoltam le. Nyelvemet kidugva vezetem végig mellkasán majd a nyakán és végül haraptam bele a fülcimpájába. - …Szépen öltözz, fel mindjárt indul a gépünk. – 9 óra előtt 5 perccel értünk oda a reptérre. Át vettem a jegyeket és elindultunk becsekkolni. Hát tényleg nem a turista osztály, de nem baj most ez is jó lesz. És azt hiszem, tervbe veszek egy magán gép beszerzését. De azt hiszem Tommy nagyon ideges csak azt nem tudom, miért az anyukája elméletileg jobban van, bár ha én lennék, ilyen helyzetben ennyitől én se nagyon nyugodnék meg. De az is lehet, hogy a repüléstől ilyen ideges. – Nyugodj meg semmi baj nem lesz, biztos tényleg jól van már anyukád. Nyugi nem lesz semmi baj.
-    Köszi de nem azért vagyok olyan ideges bár persze az is számít, de amíg a repülő fel nem szál addig mindig ilyen ideges szoktam lenni.
-    Értem, nos, 5 perc és felszállunk utána, ha gondolod, van egy tutti nyugtató módszerem. Csillantak fel a szemeim és akaratlanul nyaltam végig a számon, ami úgy látom neki sem kerülte el a szemét.
-    Ezt most komolyan gondolod??? Le fogunk bukni.
-    Ne aggódj nem fogunk csak majd halknak kell lenünk. – úgy látszik elszámoltam magam már szálunk is fel. Bele néztem Tommy szemébe és a legtöbb magabiztosságot próbáltam felé sugározni bár én is ideges voltam még soha nem csináltam ilyet, de valamikor el kell kezdeni nem igaz. Meg szorítottam a kezét és közel hajoltam hozzá. – Én most elmegyek a mosdóba két perc múlva köves engem majd kettőt kopogj a fülke ajtaján. – szépen lassan álltam fel és sétáltam a fülkéhez pont jött arra az egyik személyzetis, aki felismert ezt nem hiszem el. Ez is csak velem történhet meg.
-    Maga ügye??
-    Igen, igen én vagyok, de halkan, ha lehet ne.
-    Igen persze ne haragudjon. Kérhetek egy…
-    Igen persze tessék.
-    Köszönöm.
-    Szívesen, viszlát. – Úúú ez meleg volt. Miket beszélek én meleg volt dehogy volt meleg. A meleg az én vagyok. De hol van már Tommy. Á itt van, csak emlegetni kell. Nagyszerű. Gyors kinyitottam az ajtót és berántottam rajta. Az egyetlen szabad falrésznek döntöttem neki és vettetem magam egyből a szájára. Imádom a csókjait nem is tudom mihez hasonlítani őket, de mámorítóak. Közben a nadrágját kezdtem el kibontogatni, sietnünk kell, ha nem akarunk tényleg lebukni. Gyorsan lerántottam róla a nadrágot és kezemmel kezdtem el simogatni már most kőkemény gerjedelmét miközben csókjaimmal a nyakát halmoztam el néha-néha bele harapva, hogy még tovább fokozzam az élvezettét. – Nem most én foglak kényeztetni! – fogtam le a kezét miközben a nadrágomat próbálta meg kikapcsolni. – Te pedig csendben tűrni fogod. – Úúú ezzel a mondattal még saját magamat is tovább hergeltem. Nem bírtam tovább magammal és a számba vettem hatalmas farkát szépen lassan nyaltam végig a tövétől a tetejéig. A mákját párszor meg szívtam és újra a torkomig engedtem. Ezt többször is megismételtem, míg meg nem halottam Tommy egyik nyögését fel álltam és a füléhez hajolva belesúgtam. – Nem azt mondtam, hogy csendben?
-    De igen csak áá. – ezt nem hiszem el szorítottam a másik kezemet a szájára és úgy hajoltam újra a füléhez.
-    Maradj, csendben vagy különben tényleg lebukunk. – Szavaimat egy harapással nyomatékosítottam, amiért én is kaptam egy harapást az egyik újamba. Visszatérdeltem hozzá és újra a számba vettem a farkát és kezdtem el ritmikusan szopni. Egy idő után éreztem, hogy nem kell már neki sok egyre többször harapott bele az újamba, amit időközben a szájába vet. Még jobban gyorsítottam a tempón és utolsó kínzáskép teljesen elnyeltem a farkát mikor megadta magát az élvezetnek és elment. Levezetés képen letisztogattam a farkát és visszahajoltam a füléhez. – remélem már megnyugodtál?? – nem volt ideje válaszolni, mert egy kopogás zavart meg minket.

2. Egy szenvedélyes este

Sziasztok nos itt a második fejezet :) látom a pipálgatások mentek :) nagyon örülök neki :) Ha nem nagy kérés ehez a fejezethez szeretnék kérni egy két komit is.
Nagyon szépen köszööm :)
Jó olvasást :)

Tommy szemszöge:

Még jó formán mindig nem tudom elhinni, hogy itt ülök Adam Lambert mellett és tévét nézve vacsorázunk. Amikor megláttam a hirdetést, hogy gitárost keresnek egy újonnan induló csapatba, jelentkeztem, de csak a meghallgatáson derült ki, hogy Adam mellé. Iszonyatosan boldog vagyok. Már akkor felfigyeltem rá, mikor az American Idolba bejutott, de mikor csak második lett a megérdemelt első helyezett helyet nemi hova tartozása miatt, rettentően csalódott voltam. De talán így majd saját magától a média támogatása nélkül, remélem nagyobb karriert sikerül majd csinálnia, mint az első helyezett ficsúrjának. És én igyekszem segíteni és támogatni. Azt nem tudom, hogy milyen kapcsolatunk lesz majd, de ha így folytatjuk, nagyon úgy néz ki, hogy össze fogunk jönni, amiben azért titkon reménykedem is. Istenem, hogy lehet valaki ilyen szexi, vérforraló, ahogy nyalja azt a fagylaltot. Legszívesebben én is ugyanezt tenném, csak vele. Egyszerűen fenomenális volt, amikor kőkemény farkát nyalogathattam és szopogathattam. Hhmmm- nyaltam meg szám szélét, amit Adam észre is vett és kérdőn nézett rám. Én csak rá mosolyogtam és ettem tovább a fagyimat mind addig, míg Adam mellkasára nem csöppent a kanálból a fagylalt. Kész, itt szakadt el nálam a cérna. Nem bírom tovább. Elé térdeltem, lenyaltam róla a fagyit. Nyelvemet egészen nyakáig vezettem és ott beleharaptam érzékien, de némiképp vadul is. Adam felmorgott és a hajamnál fogva húzott magához közel és csókolt meg. Nem hiszem, hogy van még valaki, aki ilyen jól tud csókolni, mint ő. Teljesen beindít vele. De most el kell szakadnom ajkaitól. Kényeztetni akarom, játszani az önuralmával. Elő akarom hozni belőle a vad szeretőt. Nem akarom, hogy olyan finom legyen velem, mint előzőleg. Bár szó se róla, iszonyatosan jó volt. Hatalmasat élveztem. De én szeretek vadul szeretkezni. Szerintem az szenvedélyesebb. Ördögien rámosolyogtam, majd elkezdtem lefele csókolgatni a nyakát, mellkasát, amit időnként harapásokkal is tarkítottam, amiket ő egyre hangosabb morgásokkal, s nyögéssekkel jutalmazott. Élvezet hallgatni a hangját. Elértem mellbimbóját, amit kőkeményre nyalogattam és szívogattam. Közben kezem már lejjebb vándorolt kemény férfiasságához, amit egyelőre csak kezemmel izgattam. És simogattam belső combját.  Szép lassan követtem nyelvemmel kezem útját. Némi fagylaltot vettem a számba és azzal együtt nyeltem el a farkát.

-        Óóó, igen, ez az, csináld még ahhhh.

-        Csak nem élvezed édes???

-        De iiii...aahhh, igen, nagyon iiiiss - túrt bele hajamba és vont magához még közelebb.  Újabb adag fagylaltot vettem a számba és kezdtem el nyalogatni farkát, időnkét belső combjába is bele-bele haraptam. Hirtelen rántott fel arcához egy vadító csókra. Nyelvünk vad táncot járt. Próbálta átvenni az irányítást, de nem hagytam. Én akartam kényeztetni. Ismét számba vettem kemény farkát és büntetésképp beleharaptam makkjába, de nem gondoltam, hogy ennyire fog neki tetszeni. Hatalmas kiáltással adta meg magát és élvezett el. Nem hagytam abba tevékenységemet, tovább izgattam, míg könyörögni nem kezdett, hogy hagyjam abba, mert nem bírja tovább. Megadtam magam neki, pedig képes lettem volna egész éjszaka kényeztetni. Szépen lassan haladtam felfele. Nyelvemmel végignyaltam a nyakát és beleharaptam fülcimpájába. Nem bírtam magammal és legbujább kívánságomat súgtam a fülébe.

-        Azt akarom, hogy vadul szeretkezz velem, élvezni akarom a benned lévő vad férfit.

-        Ha csak ez a kérésed, megkapod. - Ördögien mosolygott el. Eldöntött a földön és elkezdte mellkasomat csókolgatni és harapdálni, de durvábban, mint én csináltam nála. Így haladt egyre lejjebb, míg el nem érte farkamat. Ő is beleharapott. Istenem, ez nagyon jó.

-        Ahhh, csináld még, ne hagyd abba éééé...aaahhh.

-        Élvezd csak, mert ez még semmi ahhoz képest, amit kapni fogsz. - Suttogott bele a fülembe, majd ismét elnyelte farkamat, én meg a szőnyeget kaparásztam édes kínjaim levezetése képen.  Hirtelen kapott fel a földről s térdeltetett a kanapéra és hatolt belém kicsit se finoman, miközben a kezeimet hátraszorította. Szabályosan éreztem magamban hatalmas farkát, de ezt akartam és rohadtul élveztem. Egyre gyorsabban és keményen ostorozott farkának lökéseivel. Már azt hittem, ennél nem lehet jobb, mikor belém élvezett, én pedig hatalmas kiáltással követtem őt, de nem hagyta abba, tovább mozgott bennem. Éreztem, ahogy farka újra megkeményedik bennem és ő újult erővel hajt minket a következő mámorba. Már nem nagyon bírtam tovább. Éreztem, hogy mindjárt elélvezek. Szinte az egész testem remegett az élvezettől. Kész, ahogy kőkemény farka bennem mozgott ki-be, ahogy simogatta és harapdálta testemet, ahogy végignyalta nyakamat a fülem tövéig és bele suttogott, hogy élvezzem, adjam csak meg magamat neki. Ez volt az utolsó. Ismételten hatalmasat élveztem. Már nem bírták a lábaim és a kanapéra rogytam hasra fekve.  Adam kicsusszant belőlem és vigyorogva közölte, hogy még nincs vége, forduljak hátra és újra belém hatolt. Felnyögtem az érzéstől. Egyszerűen imádom, amit csinál. Ilyen kimerítő dugásban még nem volt részem, de már ő is fárad. Ördögien rámosolyogtam, dereka köré kulcsoltam a lábaimat, úgy húztam magamhoz még közelebb. Aaahhhh ez az. Végig simítottam a combján és golyóit kezdtem el izgatni. Felnyögött váratlan akciómtól és még gyorsabban kezdett el mozogni és közben az én farkamat is izgatni, hogy ismételten egyszerre érjük el az élvezetek kapuját. Mindketten hátravetett fejjel élveztük egymás közelségét. Másik kezemmel igyekeztem mellbimbóit izgatni úgy, ahogy ő csinálta velem.

-        ÁÁÁÁÁ nem bírom már sokáig, mindjárt elévezek!!!!

-        Ne fogd vissza magad édes, add át magad az élvezetnek!! Élvezz csak!!! - Mellkasomra dőlve szorított magához és mikor elélveztünk, a mámor pillanatában egymás vállába haraptunk bele. Izzadságtól ragadó és kimerültségtől reszkető testtel feküdtünk le a földre, nem érdekelve minket, hogy milyen kemény. Így adtuk át magunkat az álmoknak.

Adam szemszöge :

Tommy ölelő karjaiban ért a reggel, ami rettentően tetszett. Szívesen maradtam volna még a karjaiban, de fel kellett öltöznünk és csomagolnunk, mert mindjárt indulnunk kell. Óvatosan kimásztam mellőle. Jesszusom, de fáj mindenem. Mondjuk a tegnapi után nem is csodálom. Az édes fájdalom kihozta belőlem a vadabb énemet, de rettenetesen élveztem. Gyorsan felhívtam a szobapincért, hogy fél óra múlva bőséges reggelit hozzanak fel a szobánkba. Briannek is szóltam, hogy rendezze a számlánkat és kábé másfél óra múlva indulhatunk is. Óvatosan visszafeküdtem Tommy mellé és csókjaimmal igyekezetem felkelteni. Istenem, de édes. Mint egy doromboló kis cica, aki nem akar még felkelni.

-        Cica kelj fel, mindjárt itt a reggeli.

-        Muszáj??? - Kérdezett vissza két csók között.

-        Igen, muszáj, gyere. - Kapartam össze a földről és vettük az irányt a fürdő felé. Engedtem neki a kádba vizet. Én inkább a zuhanyzót használtam.

-        Miért nem fürdesz velem??

-        Tudod édes, ha veled fürdenék, tartok tőle, hogy csak az lenne belőle, ami tegnap este. Persze ínyemre lenne, de akkor soha se jutnánk haza és én már szeretnék otthon lenni. De a tegnap éjszakát otthon is folytathatjuk. - Nyaltam meg közben a számszélét. Már akkor izgalomba jövök, ha eszembe jut. Gyorsan lezuhanyoztam és kimenekültem a fürdőből, mielőtt még ráugornék megint. Nem bírok magammal. Egyszerűen forr a vérem, megvadít már csak attól, ahogy rám néz. Gyorsan felöltöztem és még visszanéztem, hogy ott van e még, de már kijött szerencsére.

-        Csak nem engem keresel?? - Döntött hirtelen a falnak és csókolt meg szenvedélyesen. Hmmm és az illata egyszerűen fenséges- nyaltam végig a nyakán és haraptam bele a fülcimpájába.

-        De igen, gyere, reggelizzünk, és mindjárt itt van Brian is értünk. Összepakoltál már?

-        Igen, indulásra kész vagyok.

-        Remek, akkor gyorsan együnk. - Csendben megreggeliztünk. Pont időben jött Brian.

-        Minden el van intézve?

-        Igen, mehetünk is.

-        Nagyszerű, már alig várom, hogy hazaérjünk.

 Los Angelesbe az út 4 óra volt. Brian tapintatosan most előre ült a sofőr mellé, úgyhogy mi átadhattuk magunkat hátul még egy kis kényeztetésnek, de végül mindketten elaludtunk. Csak arra riadtam, hogy Brian rázogat minket, hogy keljünk fel. Nagy nehezen bevánszorogtunk a lakásba. A sofőr behozta utánunk a bőröndjeinket, én meg megmutattam Tommynak a szobáját. Mondtam neki, hogy ráér kicsomagolni, úgyis mindjárt megyünk vásárolni.

-        Lementem a konyhába csinálni egy nagy adag kávét, közben felhívtam Nicket, hogy mindjárt jöhet értünk és mehetünk ruhákat venni. 

-        Fél óra és ott vagyunk, utána indulhatunk a plázába.

-        Rendben, megegyeztünk. - Tommy szépen lassan leért a konyhába, hátulról átkarolva suttogott a fülembe, fáradtságtól rekedtes hangon.

-        Nagyon szép az otthonod. - Nyalta végig nyakamat, majd beleharapott.

-        Úúúú, ezt fejezd be. Most! - förmedtem rá, pedig nem akartam.

-        Miért, talán nem jó??? - Kiszabadultam az öleléséből, majd a derekánál megfogva löktem neki az asztalnak és szorítottam oda. Kissé talán túl erősen is, mert felszisszent, de nem érdekelt. Hajánál fogva húztam hátrább a fejét, hogy nyakához férjek. Végignyaltam rajta és végül beleharaptam, így suttogtam bele.

-        De, nagyon is. Oly annyira, hogy legszívesebben most azonnal rád ugranék, de nem lehet. Viszont mihelyst hazaértünk, megkapod a magadét. - Fenyegettem meg, de ő csak felnevetett. Én is rámosolyogtam. Majd hallottam, hogy megjött Nick. Nagyszerű.

-        Szia, Nick, gyere csak. Ő itt Tommy, az új gitárosom. Tommy, ő itt a stylistom. Mindjárt mehetünk, csak iszunk egy kávét. Te kérsz egyet???

-        Szia, Tommy. - Fogtak kezet. – Nem, köszönöm. De ti siessetek, nem érünk rá egész nap!

-        Oké, rendben, egy pillanat. Hogy ké..

-        Úgy, ahogy te. - Kérdeztem volna, de közbevágott. Rámosolyogtam. Gyorsan beleöntöttem két termoszos pohárba és indulhattunk is. Nick nagyon gyors tempót diktált, láthatóan most ő is sietett valahova. Gyorsan lerendeztük a vásárlást. Vettünk pár bőrrucit és pólókat, na meg az elengedhetetlen bakancsot. Amiből csak nekem több száz sorakozik a szekrényemben. Nem tehetek róla, imádom őket. Visszaérve Tommyval megbeszéltük, hogy pihenünk kicsit, aztán majd délután elmegyünk és megmutatom neki a várost. Külön szobába feküdtünk le, de nem tudtam aludni, csak forgolódtam. Mivel tovább már nem bírtam, felkeltem és szépen Tommy szobája felé osontam, de nem várt dologba ütköztem.

1. fejezet-Találkozás

Na vágjunk is bele a lecsóba :D Erős kezdés, de a folytatás sem lesz gyengébb :D A fejezet alapján leszűrhető, mire is lehet számítani ennél a történetnél :P Az érdem Isabelláé :D Ő alkotta ezt a kis perverziót :P

Adam Lambert vagyok, most kezdem el a zenei karrieremet. Gitárost keresek, épp ezért válogatást hirdettem. Van köztük egy-két nagy tehetség, de eddig még egyik se fogott meg igazán. Nem tudom, mit keresek, de kell valami, ami megfog benne. Legyen valami a személyiségében, amitől felfigyelnek rá a színpadon, amitől vonzóvá válik. Kezdem nagyon unni az egészet. Most lép be a nem tudom, hányadik ember. Teljesen átlagos kinézete van. Ááá ez már most rosszul kezdődik.

-        Brian, add ide a jelentkezők listáját. Hány ember van még hátra???

-        Ő az utolsó, nincs több jelentkező. Meg akarod hallgatni?? Látom rajtad, hogy nagyon unod már. – Látom, már ő is nagyon unja. Brian a menedzserem, nagyon jó fej, sok mindenben segít nekem.

-        Igen, azért adjuk meg mindenkinek a lehetőséget. Kezdd el! - Szóltam neki. Látom, kicsit zavarban van. Rám nézett, vett egy mély levegőt és elkezdett játszani valami lassú dallamot. Nem rossz, sőt egész jó. Kicsit elkezdett gyorsulni a dallam. Éreztem, hogy kezdi bele élni magát a zenébe. Nagyon jó, ezt várom minden gitárostól. Kíváncsi voltam Brian reakciójára. Láttam, hogy elkezdett dobolni a lábával. Hhmmmm. Eddig még egyik jelentkezőnél sem reagált így, ezek szerint neki is tetszik. Jó ez a zene, van ritmusa. Egy dalszöveg kezdett kirajzolódni a fejemben. Kár, hogy most meg kell állítanom, de muszáj.

-         Állj, állj meg, hagyd abba!!!! - A riadt tekintetét látva nevetnem kellett.

-         Semmi baj, jól játszottál. Kezdd majd az elejéről. Brian, te meg írd, amit énekelek. Mi is a neved?? Hogy hívnak??

-        Tommy.

-        Rendben. Láttam, az előbb zavarban voltál, az elején. Ne legyél. Éld bele magad abba, amit csinálsz, csak arra figyelj, semmi másra. Rendben???

-        Igen, persze.

-        Oké, kezdjük!

Hey, slow it down
What do you want from me
What do you want from me
Yeah, I’m afraid
What do you want from me
What do you want from me

There might have been a time
I would give myself away
(Ooh) Once upon a time
I didn’t give a damn
But now here we are
So what do you want from me
What do you want from me

Just don’t give up
I’m workin’ it out
Please don’t give in
I won’t let you down
It messed me up, need a second to breathe
Just keep coming around
Hey, what do you want from me
What do you want from me

Ez az, ezt kerestem. Magával ragad engem is.

- Yeeaahhh dmddddm. - Már nem is figyel rám, csak játszik. Eddig meg sem néztem, hogy néz ki. Szőke a haja és hasonlóan van megnyírva, mint az enyém, csak neki hosszabb.

Brian rám nézett. Intettem neki, hogy menjünk ki. Óvatosan nyitottam, majd zártam az ajtót, majd Brian felé fordultam.

-        Mondd Adam. - Szólalt meg hirtelen. De türelmetlen. Mondjuk hosszú volt ez a nap, nagyon hosszú.

-        Nos, ő lesz az, benne meg van az, amit kerestem. A többieket küldd el! Én közlöm vele, hogy ő lesz az új gitárosom. Na meg az elkövetkező 1 hónapot velem kell töltenie, hogy fel tudjon készülni rendesen és utána megyünk a turnéra.

-        Rendben. Akkor mindjárt jövök és megbeszélhetjük vele az üzleti részt is a dolognak, hogy mennyi lesz a fizetése, meg hozom a szerződést is.

-        Rendben, de ne siess annyira. - Kacsintottam rá egy huncut mosoly kíséretében.

-        Adam, Adam te sose változol. - Nevetett rám. Kicsit hallgattam még, ahogy játszik, aztán szép lassan visszamentem. Még csak most fedezte fel, hogy kimentünk. Rámosolyogtam és mondtam, hogy üljön le velem szembe. Láthatóan nagyot nyelt. Hmm, még mindig izgul. Nem baj, majd változik ez is. Majd én teszek róla. Rámosolyogtam bíztatóan, majd belekezdtem mondandómba.

-        Nos, nagyon szépen játszol. A kezdeti nehézségek után sikerült beleélned magad a zenébe. El tudnád játszani még egyszer ezt a dalt, amit az előbb játszottál?? - Kérdeztem tőle. Bár ő nem tudhatta, hogy a telefonommal is felvettem a számot, amit gitározott meg én énekeltem. A biztonság kedvéért.

-        Igen, természetesen. Ez az egyik kedvenc számom volt, amit én írtam.

-        Nagyon jó, tetszik. Akkor ezek szerint nem csak gitározol, hanem dalokat is írsz.

-        Igen.

-        Értem. És mi az, amit bevállalnál, hogy tiéd legyen az állás???

-        Már mint ezt, hogy érted?? Én csak a zenéhez értek, és ha ez nem elég vagy nem tetszik, vagy valakinek nem elég jó, hogy megkapjam az állást, akkor el is mehetek. - Tolta hátrébb a székét és már ment is az ajtó felé.

-        Megvárnád a válaszom a kérdésedre vagy sietsz valahová? - Nehogy elmenjen már nekem. Nem ezért vártam egész nap a megfelelő emberre.

-        Igen, óóó hogyne, hallgatlak. - Úgy látszik, kissé félreértett. Elmosolyodtam. Milyen kis vörös lett az arca a hirtelen haragtól. Tetszik, hogy ilyen harcias és egyre jobban bejön nekem. Még talán helyes is. Már csak azt kéne megtudni, hogy meleg-e vagy hogy van-e most valakije.

-        Nos, én ezt úgy értettem, hogy kb. 1 hónapra össze lennél velem zárva, hogy fel tudj készülni. És utána indulnánk egy turnéra, aminek nem minden helyszíne ismert egyelőre. Nem tudom, hogy van-e családod vagy barátnőd, akit szeretnél magaddal hozni. Viszont ha lenyugodtál, szeretném, ha visszaülnél, mert van itt még egy-két dolog, amit szeretnék megbeszélni veled.

-        Őőő, értem és bocsánat. Nem, nincs senkim. - nevetett fel. - Barátnőm meg végképp nincs. Ő, hogy is mondjam, én is meleg vagyok.

-        Ááá, értem - csillantak fel szemeim. Akkor minden esélyem megvan, ez az. Ahogy így közelebbről megnézem, igen csak helyes. Hmm és szép barna szemei vannak.

-        Nos, ezeket a dolgokat igen, el tudnám vállalni. Nem esne nehezemre egy sztárral lakni, aki még helyes is. - Nevetett fel.

-        Örülök, hogy így látod. Őőőő te is nagyon helyes vagy. - Kacsintottam rá némiképp zavarban.

-        És, hogy állsz a stylistokkal és az ehhez hasonlókkal??

-        Nem tudom, még soha nem volt ilyenben részem, de biztos megbirkózóm velük. Viszont sminkelni én is sminkelem magam, csak reggel nem volt időm rá.

-        Oké, akkor nagyon úgy látszik, hogy – némi hatásszünet, óóó, de gonosz vagyok – te leszel az új gitárosom. Gratulálok! - Öleltem meg, majd adtam két arcra puszit neki, de az egyik kicsit félrecsúszott és a szája sarkára sikerült. De jó illata volt.

-        Akkor már csak Briant kell megvárni. Gondolom, elfogadod az állást??

-        Igen, persze, és nagyon örülök neki.

-        Remek, akkor mindjárt jön Brian a papírokkal, amiket ha aláírtál, akkor a sofőröm elszállít a lakásodba és utána megyünk a hotelszobámba, holnap meg indulunk Los Angelesbe. Na meg is jött. Itt vannak a papírok?

-        Igen, itt.

-        Remek! Tommy, akkor olvasd át és írd alá.

-        Rendben. - De jó, hogy a formalitások már gyorsan mennek. Aszem a vacsorát majd a kocsiban megrendelem, ne keljen már arra is órákat várni. Alá is írta-lepődtem meg. Ez gyors volt.

-        Remek. Akkor mehetünk, ugye?

-        Igen.

-        Nagyszerű. Milyen vacsorát kérsz majd Tommy???

-          Őöö, nem tudom, rád bízom magam. -  Mosolyodott el. Hát talán pont ez az, amit nem kéne- nyaltam meg a szám szélét.

-        Rendben.  Akkor két adag narancsos kacsát kérek vegyes körettel. Desszertnek meg egy kis fagylaltkelyhet. - Tommy csak nézett rám. Ő mondta, hogy rám bízza magát. Rámosolyogtam. És szépen csöndben utaztunk tovább a lakása felé. Nem tudom, de mikor odaértünk, valamilyen késztetésből egy szájra puszival köszöntem el tőle, és egy siess visszával. Kissé meglepődött, de viszonozta. Ami hát valljuk be, igen csak tetszett. A lábamon doboltam, míg vissza nem ért és türelmetlenül vártam. Aztán végre csak nyílt az ajtó és beszállt mellém. Nem sok csomagja volt csak egy bőröndje.

-         Nincs több dolog, amit magaddal szeretnél hozni vagy csak ennyi cuccod van??

-        Nem, nincs több cuccom. Nemrég költöztem ide, még nem volt időm sok mindent vásárolni.

-        Rendben, akkor holnap mihelyst meg érkeztünk Los Angelesbe, elmegyünk vásárolni.

-        De erre nincs szükség.

-        Dehogy nem. Nem lehetsz mindig abban az öt darab ruhában, amid van. Majd holnap beszélek a stylistommal. Ne aggódj, nem szeretnélek megváltoztatni, de ebben a szakmában a kinézetre adni kell. Én is szívesebben viselném mindig a kedvenc ruháimat, de ezt sajnos nem lehet. Pedig van egy-két ruha, amit nagyon szeretek és csak ritkán lehet rajtam. Megérkeztünk. Várj meg a hallban, elkérem a kulcsokat.

-        Rendben - gyorsan elkértem a kulcsokat. Szóltam lent a portán, hogy a vacsorát fél óra múlva hozhatják és majd a nappaliban tegyék le. Hamar felmentünk a szobánkba. Megmutattam Tommynak a szobáját. Szembe volt az enyémmel. Sajnos csak egy fürdőnk van, és majd azon kell osztozkodni, de remélem, nem okoz problémát majd neki.

-        Megérkeztünk, itt a szobád. Csomagolj ki nyugodtan. A fürdő ott van jobbra, kb. fél óra és a vacsorát is hozzák.

-        Rendben. Akkor majd szólj, légy szíves. Addig kipakolok.

-        Oké, én is a szobámban leszek addig - magára hagytam, hagy pakoljon. Én is előkészítettem a ruhám, amit némi zuhanyzás után felveszek majd, remélem, neki is tetszeni fog. Nem tudom miért, de szeretnék neki tetszeni. Nagyon helyes és jó pasinak tartom, olyan régóta vagyok magányos, jól jönne egy társ mellém és úgy látom, hogy benne nem csak társra lelnék, hanem egy barátra is.

Halkan kiléptem a szobámból és a fürdő felé osontam. De ott nem várt meglepetés fogadott. Tommy a zuhanyzó falának dőlve zuhanyozott. Istenem, de szexi, ahogy a vízcseppek végig folynak a testén. Legszívesebben a nyelvemmel követném az útjukat. Asszem kissé sokáig néztem, mert egyszer csak hirtelen nyílt a kabinajtaja és Tom csibész mosolyával és nézésével találtam szembe magam.

-        Csatlakozol? - nézett rám kérdőn, én pedig nem tudtam neki nemet mondani. Megindultam felé és én is mellette zuhanyoztam. Kissé szűk volt a hely, de azért tűrhető. Nem tudom, mi ütött belém, de hirtelen megcsókoltam. Finoman becézgettem alsó és felső ajkát. Kissé meglepődött, de viszonozta csókomat. Nyelve bebocsájtást kért tőlem és én ezt készéggel engedtem neki. Úgy csókolt meg, mint még soha senki. Nagyon élveztem. Libabőrős lettem tetőtől-talpig, a mellbimbóim bizseregtek tőle, szinte csak arra várva, hogy nyalogassa őket és kényeztessen.

Egymást simogatva és lefürdetve jöttünk ki a fürdőből, mindketten álló farokkal. Teljesen felizgatott, egyszerűen nem bírtam magammal. Magam után húzva mentünk a szobámba. És újra megcsókoltuk egymást, most én voltam az, aki utat tört nyelvemmel a szájába, amit készségesen engedett. Közben nagyokat sóhajtva.

Szépen lassan az ágy felé toltam és eldőltünk rajta. Egymást csókolgattuk és puszilgattuk, így kényeztetve a másikat. Mikor a mellbimbóimat kezdte el nyalogatni és szívogatni, nálam ott szakadt el a cérna. Magam alá fordítottam és szenvedélyesen csókoltam meg. Szépen lassan simogattam, egyre lejjebb, míg végül el nem értem régóta ágaskodó kőkemény farkát.

Belenyögött a csókba és még vadabbul csókolt. Kényszerítenem kellett magamat, hogy el tudjak tőle szakadni. Nyelvemmel is bejártam kezem útját, míg belőle folyamatos nyögések és sóhajok szakadtak fel. Kezembe vettem a farkát, majd kéjesen fölé hajoltam és a számba vettem. Egyszerűen csodás érzés volt! Finom íze, kellemes fogása, különleges szép formája teljesen lenyűgözött. Már maga a szopás is egy élmény volt számomra, főleg, hogy láttam rajta, mennyire élvezi. Egyre sűrűbben nyögött fel.

Mikor láttam rajta, hogy már nem bírja tovább, ráültem és gyengéden lovagolni kezdtem, majd, ahogy egyre jobban elöntött a hév, annál erőteljesebben keféltem. Mindaddig, amíg nem fordított a helyzetünkön, és mire észbe kaptam, már átvette az irányítást.

Gyengéden a hátamra fektetett, majd ő kezdett el kényeztetni. Végig csókolta a testemet, majd végül elnyelte a farkamat a szájában, teljesen tövig. Azt hittem, itt halok meg az élvezettől. Nem bírtam már elviselni, de belé szerettem volna élvezni. Nem azt akartam, hogy kielégítsen. Hirtelen felhúztam magamhoz az arcát és megcsókoltam, majd ráültem és arccal lefele fordítva feltérdeltettem. Keményen beléhatoltam és úgy kezdtem el magunkat hajtani a mámor felé.

Egyre sűrűbben ostoroztam őt a lökéseimmel. Szépen elkezdtem simogatni és megtalálván a farkát lökéseim ritmusával megegyezően kezdtem el kényeztetni őt is, hogy eljussunk a csúcsra, ami nem is váratott sokáig magára. Még löktem rajta hármat és hatalmas ordítással adtuk meg magunkat a mámornak. AAAAhhhh!!!

 Kihúzódtam belőle és mellé feküdtem. Úgy csókolóztunk, míg lélegzetünk kicsit megnyugodott. Majd lassan visszasétálva a fürdőbe, újra lefürödtünk és elmentünk vacsorázni. Nem szóltunk egymáshoz, de a mindkettőnkből áradó szenvedély, s a szemeinkben lévő csillogás többet mondott ezer szónál. Nem tudom, hogy mi lesz ebből, de azt igen, hogy lesz még folytatása.